Álom

 

Este volt, a férfi fájdalmas mozdulattal fordult a gyertya lángja felé, hogy elolthassa azt, mielőtt elaludna. Csak a lába ne fájna ennyire, csak dolgozhatna rendesen - gondolta. Ez a tehetetlenség nehéz megpróbáltatás egy férfinek. Bár megsegítené az Isten, gondolta még mielőtt leszállt szemeire a fájdalmaitól megváltó álom jótékony könnyedsége.

  Egy sír mellett állt, imádkozó nő térdelt mellette, és vörös rózsacsokrot rakott a csodálatos márvány koporsóra. Az arca ragyogott, és szinte várta, hogy megkérdezze tőle, miért olyan boldog. De a nő, márt mesélte is, gyermekét gyógyította meg ez a szent, aki itt fekszik ebben a sírban. Arrébb imába merülő nyomorék ember ült, és nem értette pontosan, miként került ide ő. Majd egy mosolygó arcot látott, ki azt mondta, kérj s megadatik. Szépséges női arc volt, ami hírtelen, ahogy jött, úgy elenyészet. Lenézett fájdalmas térdére, és kérte, gyógyuljon meg!

  Erre a mondatra hírtelen felébredt. Kellemes nyugalom áradt szét a testében, mosolygott még mindig, és mivel nem érezte a szokásos hasító fájdalmat, azt hitte, még álmodik. A lába határozottan jobb volt, s hogy végre eldöntse mi az igazság, odahívta feleségét és fiát.

 - Hol vagyok én most? – kérdezte tőlük.

- Hát itthon a házadban – mondták, miközben furcsállották az álmos-hangú kérdést.

- Elvittetek engem valahova az éjszaka?

- Nem! – felelték, de már kíváncsian kérdezték, miért tesz fel ilyen furcsa kérdéseket.

  A gazda pedig elmondta, hogy milyen csodás álma volt, s hogy álmában meggyógyult, és ettől sokkal jobb lett a lába.

- Vigyetek el engem ehhez a koporsóhoz, hogy meggyógyulhassak! - mondta.

  Nem is kérdezték, kié volt az álombeli koporsó, nagy híre volt már ekkor Szent Margit csodáinak. Szekérre pakoltak, és elindultak. A férfi, mikor odaértek, csodálkozott, mennyire pontosan látta álmában a helyet. Szerető újjakkal simogatta meg az álmából már ismerős márvány koporsót. Ugyanolyan furcsa érzés fogta el, mint álmában, olyan „belsőt megremegtető”, mindent elárasztó, tiszta szeretet. S már tudta hogy meggyógyult.

  Megköszönte ő is a kegyet, s hazáig gyalog ment, örömmel lépkedve lábain.

  Ez az ember, néhány év múlva, újra megbetegedett, a szemei nagyon fájtak, és nem ismerte fel az embereket, úgy megromlott a látása. Újra elment Margitunk sírjához.

  Fogadalmat tett, hogy ha Szent Margit meggyógyítja, akkor egy éven keresztül minden szerdán böjtöt tart, köszönetül és tiszteletül. Ezúttal is meggyógyult, és ő is megtartotta fogadalmát.