A láng

 

Az esti alkony lassan ereszkedett le. Elcsendesült a természet is. A kar felé tartott Margit, ahol annyira szeretett imádkozni. A Duna vize halkan susogott, és a Hold fényesen világított. A csillagok is egyre jobban ragyogtak, ahogy az éj eljött. Az épület hűvös falai között nagy volt a csend. Egyedül érkezett és várta, hogy apáca társa, Elena is megérkezzen az éjszakai imádkozásra. Jött is, és mentek az oltár elé, ahol Margit aranyos képei, táblái, ereklyéi voltak.

  Már nagyon várta az imával töltött órákat. Mert királylányunk édes imát mondott, amit földi fül nem hallhatott. Gondosan ügyelt rá, nehogy valaki meglássa, ahogy az égi utakat bejárja.

  Elena már tudta mi fog következni, és szívesen segített Margitnak.

Sokszor állt már őrségben, nehogy valaki megzavarja Margitot az ima óráiban. Nem értette ő ezt a világot, de szerette a királylányt, s úgy gondolta, ha ezzel segít neki, akkor szívesen vállalja a feladatát. Margit már mondta is neki a várt szavakat:

- Kérlek téged, hogy állj itt, és senkinek meg ne mondjad, hogy én itt vagyok, és ne hagyj valamely szórort rám találni.

  Margit mélyen belemerült saját világába, miközben Elena, kicsit távolabb ügyelt, hogy ha valaki mégis arra járna, meg ne zavarja az imádkozót. Hosszú idő telt el, kicsit már fázott is, óvatosan hátra pillantott, hogy megnézze, nem fejezi-e még be Margit az imádkozást. Ahogy odanézett hírtelen nagyon megijedt.

  Margit fejéből lángok csaptak ki. Azt hitte valamelyik gyertyától lángot fogott a kendője és a haja. Rohant segítségére, hogy figyelmeztesse. Azt gondolta olyan mélyen elmerült imáiba, hogy nem is érzékeli a bajt.

- Margit asszony, tűz van a fejeden! – kiáltotta.

Margitka hírtelen a fejéhez kapott, és tapogatta, mi történt. Aztán így szólt:

- Senkinek el ne mondd azt, amit itt láttál! – s egy szót sem szólt többet, nem is magyarázkodott.

  Elena pedig megnyugodott, látva Margit nyugalmát, s örült, mert úgy érezte, nagy szerencse, hogy ő láthatott egy égi csodát. Örült annak is, hogy viszonozhatta Margit számtalan segítségét. Hányszor gyógyította, hányszor ápolta őt, s most jó volt titkos szövetséget kötni vele, akit annyira csodált.

  Valami kellemes érzés töltötte el, ahogy látta ezt a ragyogást a királylányban, s érezte egy kicsi neki is jutott ebből a fényből, mert benne is fellobbant ez a belső tűz.