A küzdelem

 

Margit makacs, Margit ellenkezik, Margit nem hallgat az okos szóra, Margit nem tesz akaratunk szerint, Margit, Margit…

  Margit felett gyülekeznek a viharfelhők. Nem számít már hogy királylány, az sem számít hogy minden erejével és tudásával a jóságért cselekedett, az sem számít, hogy csodák kísérik, terhes lett a jelenléte, felesleges az ellenkezése, elavult a tiszta szerelmetes hite.

  A politika mást akart. A királynő kemény asszony, céljait nem is titkolja, hatalomra tör legidősebb lányával, Annával. A királynak is jól és alkalmas pillanatban suttog a fülébe. Testvér, testvér ellen fordul, szülő gyermek ellen, folyik a harc, a vér, s ehhez segédkezik a hadsereg és az egyházi vezetőség.

  A belviszály mellé kívülről is támadják a nemzetet az idegen seregek. A rend, ami nélkül nincs élet, felborult, olyan minden, mint amikor a méhkas felbolydul, s irányítás helyett zűrzavar és fejetlenség kényszerít szertelenségre. Ha bomlasztani akar valaki egy rendet, nem kell mást tenni: zavart kell kelteni és rendezetlenséget. Nem mer senki ellenkezni, közbeavatkozni, Margit az, ki vívja elkeseredett harcát, békülésért, életért, tiszta Isten hitért.

  Hova lett az eddigi oly alázatos, királylányunk?  Vagy talán nem is volt soha ilyen? Alázata, szolgálata mindig az Égnek és a rászoruló embernek szólt. Eszköze másnak soha nem volt. Szolgál, de nem szolgalelkű, s nem örülnek neki, amikor azt mondja, hogy a nagyurak és egyházfik, “csak névvel keresztények”, s jobb belátásra kellene bírni azokat, akik gyilkolnak Isten nevében.

  Margit végül, kibékíti apját s bátyját, ez azonban nem lesz hosszú életű béke. Lassan ellene fordulnak a kolostorban. Kérik és ígérgetnek neki mindenfélét, csak menjen máshová élni. Félnek is miatta, elveszteni a királyi kegyet, s próbálják rákényszeríteni, hajlítsa meg akaratát, s ne ellenkezzen. Nem tetszik nekik, hogy Margit az élő Jézust kezdi követni, erről egyre többet kezd beszélni. S mikor nem követi az elvárásaikat, megkezdődik a büntetések sorozata.

  Apja megvonja a kolostortól és a Nagyboldogasszony templomtól is az anyagi támogatást. Mindazok, akik eddig jótékonykodtak a kolostor felé, ugyanígy cselekszenek. Margitnak nincs már bútora, nincs ruhája. Társai pedig folyamatosan ingerlik, alázzák, kiabálnak vele, gyötrik és bántják, ahol csak tehetik.

S ha olvassuk életének sok csodáját, tudnunk kell, holtan sokkal kedvesebb volt társainak ez a királylány. S ha a világ legnagyobb gyilkosságát elkövették Jézusunk ellen, mikor ártatlanul keresztre feszítik az istenfiút, úgy áratlanul kínozzák égi párját, a fény leányát, ki nem tett mást, csak hűen szolgálta az ég igaz világát.

  Kinek volt ennyire útban egy kolostor mélyén, elzártan a világtól egy sziget közepén, Jézus Urunk jegyese, az örök király lánya, az ég csillagszemű virágszála?  Ma a nemzet anyjának is nevezik őt, kire a végső bajban mindenki számíthat.

  Mit mi nem tudunk, ő már tudta, neki nem ártott senki a sok fájdalommal. S ha sírt, szomorúságból tette, mert fájt, hogy az emberek, az égi világtól milyen messze elkeveredtek. Aki bánt végül csak magát bántja, mert mit másnak szán, visszaszáll magára, s neki kell majd egyszer szembesülni önmagával.